Munkám során gyakran tapasztalom, hogy az emberek jelentős részénél félreértések, pontatlanságok kapcsolódnak a gátizomzathoz, mint fogalom. Sokszor a tanfolyami résztvevők sem tudják, hogy pontosan mit értünk ez alatt a terület alatt, illetve hogy mi hol helyezkedik el a kismedencénkben.

Jöjjön egy kis anatómia, hogy tisztázzuk, mit is értünk a gáton.

A kismedecne alapját több mint 60 izom alkotja. A gát (perineum) lezárja a kismedence kimenetét, egyben alátámasztja a kismedencei szerveket. Itt találhatóak a húgyhólyag, a hüvely és a végbélnyílás, és azok záróizmai.

A medencealapot lezáró izomlemez több rétegből áll, melyek egy része fedi egymást, egy részük pedig kiegészítve egymást, összecsavarodva kapaszkodnak össze. Ezek a részek bizonyos keretek között mobilisak, azaz képesek egymáson elcsúszni ami különösen fontos például szülés közben.

Ezt az izomlemezt fúrja át a (1) húgycső, a (2) hüvely, a (4) végbélnyílás, melyek a medencealap elemeiből fonódnak össze és amelyek körül mindegyiknél megtalálható egy gyűrű alakú izomzat. E nyílásokat veszi körbe 8-as alakban (3) egy nagyobb izomcsoport: az egyik izomkarikában a hüvely és a húgycső, a másikban a végbélnyílás helyezkedik el.  A nyolcas izom közepe (5) a gát azon területe, amit gátmetszéskor átmetszenek.

Ez az a terület, ahol minden altesti rejtett izom összefut (a csikló kivételével), az alhas legmélyebb pontja, egyben a női test legsérülékenyebb, süllyedésnek leginkább kitett területe.  A záróizmok mellett balra és jobbra két nagy izomcsoport is található (6) melyek tartófunkciót töltenek be, ideális esetben stabil alátámasztást biztosítva a hasi szerveknek.

Az izmok

Az izmok feladata az erőkifejtés és a mozgás kiváltása. Vagy a szervezet helyzetváltoztató mozgásáért, vagy a belső szervek mozgásáért felelnek. Az izomszövetet tekintve három típusát ismerjük: simaizomszövet, harántcsíkolt izomszövet és szívizomszövet. A szív és a simaizmok összehúzódásai akaratlagosan nem irányíthatóak, ezek az izmok az alapvető életfunkciókat működtetik. Jó példa erre a szív összehúzódása vagy a perisztaltika, mely az emésztőrendszeren keresztül mozgatja a táplálékot, de simaizom alkotja a méh belső felületét is. A harántcsíkolt izomszövetből felépülő vázizmok akaratlagos összehúzódásai viszont a test mozgásait okozzák és jól irányíthatóak. A harántcsíkolt izmok felelősek például a légzésért, a beszédért, a nyelésért, a széklet és vizeletürítésért is.

A medencefenék izomzata közvetlenül kapcsolódik az alhas izmaihoz és a medence többi izmához is, funkcionálisan együtt működik a has, a hátizmok egy részével a csípőizommal és a rekeszizommal is. Nagy részük harántcsíkolt izomból áll, vagyis akaratlagosan működtethetőek, nagy erőkifejtésre képesek viszont hamar elfáradnak.

Amíg az elődeink négykézláb jártak a belső szerveink a hasfalra támaszkodtak, így a záróizmok ténylegesen csak az elzárással összefüggő feladatokat látták el.  Amióta az ember felegyenesedett a záró funkción kívül támasztó feladat is hárul ezekre az izmokra, melyek a hasfalhoz képest lényegesen gyengébbek és jóval kisebb a felületük. Az ősi feladaton túl, most erre a tenyérnyi izomterületre terhelődik a hólyag, a méh, és a belek teljes súlya.  Persze ezen szervek felfüggesztését rugalmatlan tartószalagok is biztosítják, ezekről csüngenek a hasüregbe.

Biztosan találkoztál már azzal a jelenséggel, amikor egy ruhadarabot (általában fehérneműt, vagy pamut nadrágot) meghúztál és a benne található gumi – mivel az időközben észrevétlenül elöregedett – kinyúlt és soha többé nem húzódott össze, így a szeretett alsó már landolhatott is a kukában. Körülbelül ilyenek a hasi szerveket függesztő szalagok is. Minél többet nyújtjuk, annál hosszabbak lesznek, és annál lejjebb eresztik az általuk felfüggesztett szerveket. Mivel ezeket a rugalmatlan szalagokat nem tudjuk sem erősíteni, sem „cserélni”, érdemes ezt a területet nagy becsben tartanunk és az akaratlagosan mozgatható izmainkra helyezve a fókuszt, azokat rendszeresen karbantartanunk. 

Miért fontos a jól működő medencealap?

Azért, mert a jól működő medencealap elasztikus, kitartó összehúzódásra és ellazulásra egyaránt képes, megtámasztja és segíti a helyén tartani az alhasi szerveinket.

Ha ezek az izmok gyengék, akkor az alhasi szervek megsüllyedhetnek, ha viszont túlfeszültek - akár csak egyes részeik - az szexuális, szülési, vizeletürítési nehézségeket, székrekedést, de még csípő és térdproblémákat is okozhatnak, hiszen testtartásunkra és izületstatikánkra is közvetlen hatással vannak. Az izomzat középső rétegének gyengesége pedig (pl. szülés és számos egyéb ok miatt) a húgycső nem megfelelő helyzetbe kerülésével inkontinenciát okozhat.

Ha nem tartjuk karban ezeket az izmokat, a kezdetleges sorvadásuk először nem fog tüneteket okozni, de később a terhelő körülmények szaporodásával a medencealap fokozatosan veszít az erejéből, ez pedig már érezhető hatásokkal fog járni.

Nők vs Férfiak

A gondolkodásunkon kívül talán a medencealapunkat tekintve vagyunk a leginkább mások, hiszen nemiségünk legfőbb szerkezeti meghatározói a medencénkben találhatók.
Elég csak egy gyors pillantást vetnünk az alábbi képre hogy lássuk, a nők gátizmára nagyobb teher hárul a méh és a petefészkek miatt és medencéjük alsó része is szélesebb, hiszen az ő feladatuk a kisbaba világrahozatala. Az urak medencéje ennek megfelelően keskenyebb és mert egyel kevesebb nyílás gyengíti a medencefenék izomzatának egybefüggő, összekapcsolódó felületét, így az jóval stabilabb.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a férfiak e téren védettséget élveznének. Hiába erősebb náluk a medencealap, ebből még önmagában nem következik, hogy az idők végezetéig úgy is marad. Ha a medencealapi izom megnyúlik, vérellátottsága csökken ezáltal sorvad, így a saját súlyánál fogva képes lógni. Ha tónusvesztetten lóg, akkor a belső szerveket nem támasztja megfelelően alulról ezért a későbbiekben kialakulnak a medencealap elsőfokú atrófiái, melynek következménye a stressz-inkontinencia, a hímvessző tónusának csökkenése, az aranyér és a végbélgyengeség. Az izmok karbantartása tehát az ő esetükben is fontos.

A hölgyek már csak azért is hátrányból indulnak a férfiakhoz képest, mert az ő esetükben a hormonális működésükből fakadóan is más a medencealap stabilitása. Életük során három olyan meghatározó szakasz van, amikor hormonális vagy funkcionális szempontból változik a medencealap stabilitása.

Menstruáció

A fogamzóképesség beállásától fogva a hölgyek medencealapi kötőszövete havonta fellazul. Ennek az az oka, hogy a szervezet felkészül a megtermékenyített petesejt beágyazódására, illetve, hogy a szülés idején a gát már lazább legyen. Épp ezért van az, hogy a legtöbb hölgy a menstruációs időszak alatt érzékeli azt, ha a záróizmok feszessége, szorítóképessége néhány napon át csökken a normál működéshez képest. Ilyenkor jelentkezik az akaratlan vizeletvesztés, hasi szervek süllyedését jelző érzetek és a hüvely gyengesége.

Várandósság, szülés, gyermekágy

Ezek mindegyike hatalmas változással járó folyamat, mind hormonális mind fizikai szinten. Induljunk ki abból, hogy a várandósság előtt egy egészséges nő méhe átlagosan 40 gramm, nagysága nagyjából egy narancs méretével azonos. A terhesség végéig a méh görögdinnye nagyságúvá, hozzávetőlegesen 900 grammig is növekedhet, teljes nagyságában ilyenkor a szeméremcsonttól a mellkasig terjed. Tömegéhez pedig még hozzáadódik a baba súlya is, ami átlagosan 3200-3500 gramm. Minden esetben amikor a kismama függőlegesen helyezkedik el, hatalmas súlytöbbletet ró a medencealap kicsiny kis izmaira.
A vajúdás és szülés során ahogy a baba halad előre a szülőcsatornában, egyre inkább elnyomja a hüvely és a környező szövetek ereit, ami által a szövetek rugalmatlanabbá, sérülékenyebbé válnak.
 A hüvely záróizmának is hatalmas változáson kell átesnie néhány óra leforgása alatt; gyakorlatilag 10-12 szeresére kell tágulnia ahhoz, hogy a kisbaba megszülethessen. És ha a szülés ideje nagyon elhúzódik, vagy épp ellenkezőleg nagyon gyors, ha ikerszülésről, vagy vákumos, fogóval történő megsegítésre is sor kerül, illetve, ha a baba mérete túl nagy (4000 gramm feletti) az további extra terhet ró a gát területére. Ezért is nagyon fontos, hogy a lehető legrugalmasabbak legyenek a szövetek, hogy a lehető legkevesebb szöveti változással és károsodással járjon a szülés.
A gyermekágyi időszak során méh fokozatosan visszaalakul a várandósság előtti méretére és helyzetébe. A hatalmas táguláson átesett izmok viszont kevésbé tartanak és csak lassan regenerálódnak. Ezért is elengedhetetlen, hogy a gátizmok területét a szülést megelőzően is erősítsük, illetve a gyermekágyas időszak letelte után kimondottan nagy hangsúlyt fektessünk a hasi szerveket érő függőleges erőhatásokra. Pl. rázkódással járó sportok, helytelen testtartás, fizikai munka, helytelen ürítési szokások, hiszen ezek a méh, a hólyag és a végbél tartószalagjai csak mérsékelten rugalmasak, könnyen megnyúlhatnak, ami akaratlan széklet és vizeletvesztéssel, szervi süllyedéssel járhat.

Menopauza

Amíg a klimax be nem áll és rendszeres a menstruáció, a záróizmokat fedő nyálkahártya a hormonok hatására megduzzad, amitől erővel telített. Később a hormonszintek drasztikus csökkenésével a nyálkahártya elvékonyodik és gyengül az elzáró szerepe is, ahogyan a záróizmok szorító ereje is csökken.  Mivel a két hatás összeadódik, így a változókori intim tünetek felerősödnek vagy ilyenkor jelennek meg.

 Vége az I. résznek. :)

A témához kapcsolódó következő bejegyzésekben arról olvashatsz, hogy mik azok a szokások, amik gyengítik a medencealapodat és mik azok amik erősítik. Megismerheted a medencealap gyengülésének tüneteit és leggyakoribb női és férfi medencealapi problémákat.